4

Mindkét (már felnőtt, sikeres) fiam az Új Suli Általános Iskola tanulója volt, amit a mai napig nosztalgiával emlegetnek. Ők is, akárcsak én, szerettük a családias hangulatot, a nyugodt, stresszmentes környezetet.Már első osztálytól, napi szinten tanulták az angol nyelvet, aminek köszönhetően mindketten jeles eredménnyel érettségiztek emelt szinten belőle, magabiztosan használják a mindennapokban és a további tanulmányaik során.Szerettem az iskola szemléletét, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. Tetszett, hogy aki képes volt rá, akár osztályt is ugorhatott felfelé, hogy a saját szintjén haladhasson, vagy gyakorolt még kicsit (bukás nélkül), hogy felvegye a lépést a többiekkel.Empatikusabbak is lettek a gyerekek, (a fiaim is), ahogy a kissé lemaradt társaikat próbálták segíteni, felzárkóztatni. Nagyfiam 14 évig versenysportolt, amihez az iskola támogatása is kellett, hogy tudjon alkalmazkodni a napi edzésrendhez, és személyes segítséget kapott a tanároktól a sport miatti  hiányzások pótlásához is. A kis létszám miatt biztos, hogy rájuk is került sor felolvasásnál, feladatmegoldásnál, ellenőrzésnél, stb. Ugyan ezeket így nem tudták “megúszni”, azonban magabiztosabbak lettek tőle. Szerettem továbbá, hogy volt lehetőség hangszereken játszani, zenét tanulni és közösen sportolni az iskola falain belül is. Minden ünnepség örök emlék marad, ahol a gyerekek egytől egyig felléptek, énekeltek, szerepeltek. Továbbá örök emlék lesz a nyaralónk és otthonunk falain kifüggesztett minden egyes alkotásuk, amit a rajz és művészeti órákon készítettek. Mindig szívesen gondolunk és térünk vissza a mi kedvenc iskolánkba, az Új Suliba.